A zenekart 18 évvel ezelőtt (!), 2007-ben alapította Atlantában Diamond Rowe gitáros és Josh Fore énekes/ritmusgitáros, még iskolás korukban. A banda sokáig leginkább csak helyi szinten koncertezett és nem is tudott kilépni a dél-keleti államok bűvköréből. Néhány EP-t ugyan kiadtak, de az országos, ne adj' Isten világszintű hírnévre még várniuk kellett. 2015-ben áttették székhelyüket Los Angelesbe, útközben csatlakozott hozzájuk Ryan "Doom" Lerner basszer és Ruben Limas dobos, a kitartásuk pedig lassacskán meghozta gyümölcsét: 2017-ben megjelent első nagylemezük, saját gondozásban, Freak címmel. Ez a mindössze 8 számos nagylemez színtiszta nu-metalt tartalmazott, erős Korn-hatással: a szövegek, az effektek, még az együttes nevének betűtípusa vagy az albumborító is Jonathan Davisékre hajazott; mégsem volt echte Korn, ugyanis kis Linkin Park is vegyült bele, pláne Josh vokáljai miatt (a srác mintha Chester gonosz alteregójaként énekelne), így egyfajta best-of nu metál koktél jött létre, amit viszont a srácok saját karakterükre tudtak formálni. Dalaik a szakmai berkekben is feltűnést keltettek, második lemezük ugyanis már egy nagykiadónál (Napalm) jelent meg: az Unstable 2021-ben érkezett, és haladt tovább a nu metalos úton, sikeres, már milliós hallgatottságot elérő nótákkal (pl. "You Never Listen", “Stitch Me Up”, vagy a "Negative Noise"). A dalokban továbbra is a nu metál nagyjainak jellemzői ötvöződtek: Slipknot, Linkin Park, Korn - a banda saját fűszereivel ízesítve. Nem csoda hát, hogy a négyesfogatot a nu metál vadiúj zászlóvivőinek kiáltották ki.
A folytatásra több, mint négy évet kellet várni: május 9-én viszont napvilágot látott a legújabb Tetrarch-album, The Ugly Side of Me címmel. Atlantai barátaink ezúttal sem nyújták túl a történetet, 10 dalt kapunk, 32 percben. A nyitó "Anything Like Myself"-et akár a Korn is írhatta volna huszonpár évvel ezelőtt, húz, mint a traktor. A "Never Again (Parasite)" átevez Linkin Parkos vizekre, Josh dallamai gyakorlatilag színtiszta Chester-esszenciák, Diamond pedig bemutatkozik itt vokálfronton is. A "Live Not Fantasize" ismét más, szinte indusztriál metálosan indul, Rob Zombie-s, döngölős meneteléssel, aztán kapunk egy ízes, fülbemászó Korn-refrént, majd Rowe megvillantja gitáros képességeit egy szélsebes, tappinget is felmutató szólóval. Rowe egyébként úttörő metálgitárosnak számít: ő az első afro-amerikai női gitáros, aki saját signature (Jackson) hathúrossal is rendelkezik - nem véletlenül, technikai tudása nyilvánvalóan túlmutat a sablonos nu-metál riffeken, saját bevallása szerint is számos technikás gitáros volt rá nagy hatással.
A sort folytató “Erase” hasonlóan lendületes, slágeres dal, ismét ízes szólóval, míg az album első felének végét jelző “The Only Thing I’ve Got” egy erős B-oldalas Linkin Park dal is lehetne: fülbemászó, süvöltő refrén, kis elektronika - igazi nosztalgia-vonat. A folytatásban érkező páros, a “Best of Luck” és a “Crawl” viszont ismét kukoricás barátainkhoz áll közelebb, ragadós refrénekkel és súlyos riffekkel - utóbbi dalban még Josh ritmikus szövegelése is Mr. Davist idézi. A “Cold” igazi húzónóta, fogós dallamokkal (a refrént másodjára te is énekelni fogod), ezúttal erősebb külső hatások nélkül, indusztriál riffeléssel - ráadásnak pedig Rowe technikás, elborult szólóval spékelte meg a nótát. A “Headspace” viszi tovább a borús hangulatot, a címadó pedig pikk-pakk le is zárja a műsort. Rowe utóbbi nótában is énekel - jól áll a daloknak a hangja, színesíti a néha kissé egyhangú énektémákat - remélem a jövőben többet hallhatjuk majd.
A Tetrarch 2025-ben is a 20-25 évvel ezelőtti zenék világában él, és ezzel semmi baj nincs - szimpatikusak a srácok, látszik, hogy milyen zenéken szocializálódtak, és érződik, hogy szívvel-lélekkel viszik tovább elődeik örökségét, színvonalasan, modernizálva azt. Számaik vehemensek, lendületesek, tele vannak fiatalos energiával - ha a The Ugly Side of Me az ezredfordulón jelenik meg, garantált kasszasiker. A fent sokszor említett zenekarokon generációk nőttek fel, így biztos vagyok benne, hogy sokunknak kellemes hallgatnivaló lesz ez a korong; aki vágyik egy kis múltidézésre, kortárs köntösbe tekert nu-metálra, tegyen bátran egy próbát a Tetrarch-kal, nem fog csalódni.
Kedvenc dalok: "Cold", "Erase", "Live Not Fantasize".
Pontszám: 8/10.
