A svéd Royal Republic a 2010-es évek eleje óta termeli stabilan és megbízhatóan a dancerock slágerekkel töltött lemezeket. Jómagam pár éve ismertem meg őket, és azonnal elkapott a csapat lazasága és a fülbemászó, pár perces bulirock nótákkal tarkított világa. A malmö-i négyes (Adam Grahn, ének/gitár - Per Andreasson, dob - Hannes Irengård, gitár - Jonas Almén, basszusgitár) ragadós refrénekkel és táncolható ritmusokkal operál, így szinte garantált volt egy jó hangulatú buli a csepeli éjszakában.
Hasonló stílusban talán a Danko Jones-t tudnám még mondani, vagy talán az ugyancsak svéd The Hivest. A Royaltól nekem egyébként a 2016-os Weekend Man c. korong a kedvenc, de a 2024-ben megjelent, a turné apropóját adó LoveCop is szolid lett. Nagyot nem tudtak hibázni eddig Adam Grahnék, egy jól behatárolt stíluson belül mozognak, de ott nagy rutinnal és hozzáértéssel teszik ezt. A csapat legújabb lemezének bemutató turnéjával érkezett kedd este Budapestre. Rutinos rókáknak számítanak amúgy hazai színpadokon, ez már a hatodik fellépésük volt a fővárosban.
A bemelegítés feladatát a párizsi trió Storm Orchestra kapta. Ők kicsit frissebb alakulat, első EP-jüket 2020-ban adták ki. A zenekart Maxime Goudard (ének, gitár), Adrien Richard (basszusgitár), és Loïc Fouquet (dobok) alkotja - a srácok saját zenéjüket a Nothing But Thieves - Muse - Royal Blood ötvözeteként határozzák meg, ami amúgy nem áll messze a valóságtól. A koncert előtt ismerkedtem kicsit velük, és tetszett, amit hallottam: ízes, harapós gitárokkal tarkított modern rockjuknak van húzása, ereje, így kiváló választásnak tűntek a Royal elé. Eddig egy nagylemezük jelent meg, 2023-ban, What A Time To Be Alive címmel. A frontember egyébként váltig állítja, hogy energiával telített fellépéseik során céljuk, hogy a közönség kieressze a gőzt - ez pedig kedden este, a Barba Negra színpadán is egyértelmű volt. A srácok lezserül prezentálták számaikat, laza energiával és pezsgő élvezettel. 6 számos miniszettjük fénypontja számomra a második dalként érkező "Piece of You" volt, mely szerintem az egyik legnagyobb slágerük, valamint a záró, közös énekléssel megnyújtott "Suspect". A pontosan 30 perces műsorban jutott idő közönség-énekeltetésre, tapsoltatásra, poénokra is - nagyon szimpatikus, amit a banda nyújtott, érdemes őket követni a továbbiakban.
Storm Orchestra
Pontban 9-kor pedig felvillantak a Royal Republic színpadi fényei, és kezdődött a buli. A színpadképről megjegyezném amúgy, hogy nem volt túlgondolva, mégis hatásos volt: villódzó izzósorok és egy középre telepített villámjel adta a hátteret a koncert alatt, nem volt vetítés, animáció, lángok vagy lézerek - csak a zenekar és a fények (persze azért érdemes megemlékezni Adam Grahn átlátszó/világító Gibson Flying V gitárjáról és Per Andreasson ugyancsak neonszínekben vibráló dobszettjéről is). Ezek összhangja tökéletes volt, hangulatot teremtett, és illett is a LoveCop '80-as éveket idéző atmoszférájához. A hangosítás is szolid volt, nem nagyon találtam benne kivetnivalót.
A szett ívét természetesen a friss lemez LoveCop dalai adták, 7 számot is játszottak róla. A buliindító "My House" - "LoveCop" - "Getting Along" - "Baby" - "Boots" - "Stop Movin'" hatosfogata remekül indította az estét, a közönségnek sem kellett sok biztatás, jó hangulat volt az elejétől kezdve. A frontember Adam először ezután köszöntötte a szellős telt házzal futó Barba Negrát, majd folytatódott a slágerparádé. Az egyen-bőrszerkóba öltözött banda rutinosan, feszesen zenélt, minden mozdulat a helyén volt (külön kiemelném a "Stop Movin'" alatt bemutatott szinkronmozgást, amit akár a Madness is megirigyelne).
Royal Republic
A koncert közepénél volt egy 2 dalos akusztikus blokk is, itt kicsit volt idő pihenni, de mielőtt leült volna a hangulat, az "Ain't Got Time" felébresztett mindenkit, már csak azért is, mert Adam lejött a küzdőtérre és egy rajongó lehetőséget kapott rá, hogy egy kolomppal egészítse ki a dal végső taktusait, a frontemberrel vállvetve (szó szerint). Az utóbbi időben több koncerten tapasztaltam hasonló show-elemet, és örülök neki, hogy egyre több zenekar fedezi fel és építi a műsorába - szerintem emeli az élményt, ha csatlakozik a zenekar a közönséghez, még ha csak pár percre is. Jobban bevonódik a hallgató és személyesebb emlék lesz a koncert. A kis produkció után még kaptunk egy táncos dal-duót a "Fireman & Dancer" és "Tommy-Gun" formájában, majd a ráadásra visszatapsolt Royalék még lenyomták a "Lazerlove"-ot; végül egy rövid jammelés után a "RATA-TATA" zárta a műsort.
Aki szereti a zenekart, elégedetten távozhatott: a legismertebb slágerek szóltak a LoveCop dalai mellett (ez a két kategória amúgy részben fedi egymást), a hangulat remek volt, a banda pedig szimpatikus. Igazi házibuli-hangulatú, vegytiszta szórakozást nyújtott a Royal Republic.
