Az AC/DC örökségét, stílusát napjainkban kétségkívül az ugyancsak ausztrál Airbourne őrzi a leghűségesebben. A banda gyakorlatilag egy új évezredi reinkarnációja a klasszikus csapatnak: itt is egy testvérpár viszi a showt, ők is ausztrálok, a zenéjük pedig szinte egy az egyben táplálkozik elődeik munkásságából.

A megboldogult Hegyalja Fesztiválon, még 2011 nyarán volt alkalmam látni az Airbourne-t - valószínűleg ez volt népszerűségük csúcsa. Az a buli igencsak jól sikerült, mondhatni fergeteges volt: a hangulat, a pörgős rock and roll, a banda energiája, minden. Igazi koncertzenekarként könyveltem el tehát az O'Keeffe tesók együttesét.

A csapat eddig megjelent 5 lemezén nagyon nincs mit elemezni, AC/DC-s, tökös rock and roll, csordavokálokkal, kétszavas refrénekkel, szólókkal. Itt nincs más, csak buli, sör, és pörgős hangulat. O'Keeffe-ék 3 évente jelentetik meg nagylemezeiket (habár 2019-ben ez a sorozat megállt), azok pedig összességében stabil színvonalat hoznak. A bemutatkozó Runnin' Wild, a második No Guts, No Glory és a hármas Black Dog Barking triumvirátusa gyakorlatilag hibátlan, a további két LP-n (Breakin' Outta Hell, Boneshaker) viszont már egy-két felvillanástól eltekintve szürke középszer felé hajlik a legtöbb dal, a fáradás jeleit mutatva - talán ebből a típusú zenéből nem is lehet többet kihozni. Valószínűleg nem véletlen, hogy a csapat az elmúlt 6 évben pihentette a nagylemez-kiadást. Hazánkban egyébként már tizedik (!) alkalommal léptek fel, így a magyar rajongótábor igazán elégedett lehet. Ezúttal az Akvárium nagyszínpada adott otthont a bulinak.

Előzenekarként a brit Asomvel érkezett az Akvárium színpadára. A csapat munkásságával felületesen ismerkedtem előzetesen, dalaik alapján egy Motörhead-tribute zenekarnak is elmennének. A reszelős ének, a dalok felépítése, az imázs mind a nagy elődökre hajaz. Kényes téma ez - nekem az a véleményem, hogy ha valaki másolja a legendás zenekarok munkásságát (szebb szóval "merít" belőle), az önmagában nem elég ahhoz, hogy hallgatható / jó legyen a zene. Az Airbourne ezzel tisztában van, ugyanis náluk is szinte ugyanaz a zenei koktél, mint Youngéknál, mégis van sok-sok kiválóan megírt dal, riff, van saját hangulata, modern karaktere az egésznek. Ezt sajnos az Asomvelnél előzetesen (rengeteg más zenekarhoz hasonlóan) nem éreztem. A fellépésük ugyan hozta a kötelezőt, mégis semmi újjal nem szolgált. Szimpatikusak voltak a srácok, de nem igazán tudtak felpörgetni a főzenekar előtt.

Asomvel

Aztán 9-kor érkezett az ausztrál csapat. Még az elején megjegyezném, hogy a hangosítás igencsak pocsékra sikeredett. A vokál sípolt, a gitárok egy nagy masszába vegyültek, szóval valami igencsak félrement. Bár a setlist tartalmazta a legnagyobb slágereket, pl. "Live It Up", "Too Much, Too Young, Too Fast", vagy a "Stand Up For Rock and Roll", valahogy mégsem állt össze koherens egésszé. A 14 évvel ezelőtti bulihoz hasonlóan itt is volt sörpukkasztás, dobálás, whiskyzés, de valamiért az volt az érzésem, hogy ezek a programpontok csupán kötelező körök, nem pedig ösztönös, őszinte show-elemek. Nyilván nem lehet ugyanúgy pörögni a 40-hez közel, mint huszonéves huligánként, de ezen az estén az érződött, hogy O'Keeffe-ék kicsit elfáradtak és az egész koncert csak egy fiatalkori emlék újraidézése.

Az igencsak szűkös, ráadással is csak 80 perces setlist - mely inkább egy fesztiválra, semmint egy saját turnéra volt kitalálva - javát a Black Dog Barking és a debütlemez dalai vitték, a No Guts, No Glory-ról csupán egy dalt játszottak ("Bottom of the Well"), pedig szerintem itt lett volna még puskapor, melyet pl. az utóbbi két lemez szürke számai helyett játszhattak volna - amellett, hogy nem értem, miért nyújtottak el egy-egy számot 6-7 percig, amikor bőven van miből válogatnia a csapatnak.

Félreértés ne essék, Joel még mindig pörög, fel-alá ugrál, a zenekar pedig feszesen hozza amit kell, de valamiért mégis inkább már a "jó iparosmunka" skatulyába helyezném a tegnap esti performanszt. A közönség lelkesedésére sem lehet panasz, ennek ellenére a hangulat, hangosítás, setlist nem állt nekem össze egy izmos energiabombává, inkább "csak" egy korrekt keddi koncert maradt, amit nem fogok sokszor felemlegetni.